2024 decemberi éjszakai túra beszámoló

2024 december 13-14 éjjelén került sor az iskola éjszakai kirándulására. Ezúttal a térképen U alakot formázó útvonalat tettünk meg, vagyis Nógrád településről fel a Csóványosra, majd le Szokolya vasútállomásra. 2 dolog nehezebbé, egy könnyebbé teheti az erdei gyaloglást. A levegő hőmérséklete ezúttal kíméletes volt és a talajviszonyok is. Az utolsó szakaszon volt egy nagyobb adag cuppogós sár, de teljesen kibírható volt az is. A Hold ugyan nem volt teljes, de mindegy is volt, mert vékony felhőréteg borította az eget, amin csak néha sejlett fel az égi kísérőnk. Tehát végül is a segítő körülmény nem sokat számított. A vékony felhőzet annyiból kicsit növelte az otthonosságot, hogy a települések fényeit visszasugározta és végig volt egy kis, picike derengés. 

A csoport végig együtt volt, nagyobb távolság nem alakult ki az első és utolsó között, igaz lassítani is kellett az elöl haladókat, mert bőven volt időnk. Háromszor csökkent a csoport létszáma: a Foltán-keresztnél egy nagypapa úgy döntött, hogy az unokával hazatér Királyrét felé, a Csóványosnál szintén szülő és gyermek döntött úgy, hogy más úton hazamegy, bár ott ez logikus volt, mert Szokolyán nekik sokat kellett volna várni. Királyrét előtt történt egy kis baleset, egy lábrándulás, így szintén kellett egy apát hívni mentőkülönítménynek.

Hogyan érdemes készülni egy egész éjszakás gyaloglásra? A lelki tényezők nagyon fontosak, mint mindig. Én magam most nem bíztam a terepfutócipőre magam és szereztem egy magas szárú túrabakancsot, igaz majdnem a legkisebb elérhető áron. Másik dolog a fáradtságra való felkészülés: ezt a szokásosnak kétszeresét jelentő ételfogyasztással előztem meg napközben, és működött is, mivel szinte nem volt holtpontom a kritikus időszakokban. 

Szokolyán közel egy órát kellett várnunk az őrház mellett. A két vad kuvasz felverte az őrházban élő, feltételezem MÁV alkalmazottat, aki nem éppen vidáman köszönt oda nekünk hajnali 4 órakor. Előjött két cirmos is, akik örömmel hagyták magukat cirógatni és személy szerint én is örültem a kis változatosságnak. A helyszínhez tartozik, hogy különböző stratégiák voltak alkalmazásban az elalvás ellen a fellehető három padon. A beszélgetés nevetéssel együtt nagyon jól működött és ezek azok a pillanatok, amik igazán összekovácsolnak. Jómagam sétálgattam és kimért lépések mellett énekeltem halkan, ami segített a túlélésben. Azt hiszem, érdemes lenne összeállítani egy dallistát ilyen esetekre. ☺

Hát így történt ama éjszakán…

Cz. Gábor
Fotók: Baksza Dávid