Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Kövessétek az álmaitokat... - Beszélgetés Szilágyi Áron olimpiai bajnokkal

Kövessétek az álmaitokat... - Beszélgetés Szilágyi Áron olimpiai bajnokkal

2013-09-08 16:20:51
Nyáron egyik kutdiákos növendékünk, Hujbert Kata meghívást kapott a MATEHETSZ (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) verőcei Csattogó-völgyi személyiségfejlesztő táborába, ahol az egyik este beszélgetéséről tudósított a szervezete honlapjának. Mivel iskolánk is egy akkreditált Tehetségpont, azaz tagja egy Tehetségsegítő hálózatnak, ezért a mi honlapunkon is érdemesnek találtuk közölni a Szilágyi Áron olimpiai bajnokkal történt találkozásáról készült írását. (E cikk megjelent a VácOnline-on is.)
 
 
 
 
 A képre kattintva nagyítható panorámakép
 
 
„Szilágyi Áron olimpiai bajnok!” – ordítja a kommentátor. Emlékezetes pillanatok. A londoni olimpia első magyar érmét megszerző fiatalemberrel beszélgetett Hevesi Krisztina sportpszichológus Áron sikereiről, kudarcairól és karrierjéről. A beszélgetésre a MATEHETSZ Csattogó völgyi személyiség fejlesztő táborában került sor azon a hangulatos augusztus 12-i fáklyafényes esten, ahol fiatal tehetségekkel együtt kérdezhettünk a bajnoktól.
 
A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége közel fél éve foglalkozik tehetséges gyerekek fejlesztésével a Tehetséghidak Programban. A nyári szezonban most tematikus táborokkal rukkoltak elő kiemelkedően tehetséges gyerekek részére, így került sor a Csattogó Völgyben 15-16 éves gyerekek részére szervezett személyiségfejlesztő táborra. Az 56 táborozó fiatal délelőttönként projektfoglalkozásokon vett részt (dráma, szobrászat és újságírás), délutánonként személyiségfejlesztő tréninget kaptak (időgazdálkodás, asszertív kommunikáció és művészetterápiás relaxáció). 
 
Rengeteg sikerben van részed és még csak huszonhárom éves vagy. Melyik eredményedet vagy érmedet tudnád mégis kiemelni, mint kedvencet?
 
A 2007-es világbajnokság azért áll közel hozzám, mert abban az évben válogattak be a csapatba. Nagyon sokat dolgoztam érte és a kemény munkának meg lett a gyümölcse. Ekkor még csak tizenhét éves voltam és megtisztelő volt egy ennyire erős csapattal indulni a világbajnokságon. Ezért jelent nekem sokat az az aranyérem. 
 
A másik, amit természetesen kiemelek: az olimpiai aranyérem. 
 
Beszéljünk egy kicsit az olimpiai győzelem utáni éjszakádról. Sok olimpikon meséli, hogy végig zokogták azt az éjszakát és a szomszéd szobákból is ezt hallották más versenyzőktől. Te milyen érzésekkel feküdtél le este? Hogyan dolgoztad fel az aznapi eseményeket?
 
Sírni nem sírtam, de aludni sem aludtam. Teljesen zaklatott és fáradt voltam, ugyanakkor nagyon különös érzés volt. Az ember nem mindennap éli át, hogy olimpiai bajnok lesz. Még napokig nem tudtam felfogni, hogy ez tényleg megtörtént. Valószínűleg életem végéig élénken élnek majd bennem azok a percek. 
 
Az olimpia után elteltek hetek, hónapok. Hogyan tudtál visszarázódni a „hétköznapokba”? Mennyire volt nehéz London után visszatérni Magyarországra és folytatni az életedet ott, ahol abbahagytad?
 
Először is örültem, hogy haza jöhetek, mert a családom és a közeli barátaim már nagyon hiányoztak. Számomra egy versenyen ez az egyik legnehezebb, hogy nélkülöznöm kell őket, ugyanakkor hatalmas hazai szurkolótábor volt Londonban és ez is sokat segített egy-egy asszónál. 
 
A nehézséget az új cél keresése jelentette, hiszen az teljesen világos volt, hogy az olimpia nem az utolsó versenyem lesz. Az új motiváció megtalálásában pedig sportpszichológusaim segítettek beszélgetésekkel, tanácsadásokkal. Szerencsém volt, hiszen a világbajnokságot idén rendezték meg, ráadásul Budapesten, tehát a cél adott volt. 
 
Híres ember lévén tele lehet a postaládád vagy e-mailed a rajongóid üzeneteivel. Hogyan kezeled ezt? Kinek adsz a véleményére?
 
Én általában azt tartom szem előtt, hogy saját magamnak és saját magam elvárásainak tudjak megfelelni. Tehát vannak céljaim az életben és azokért igyekszem mindent megtenni. 
 
Általában elolvasom a rólam szóló cikkeket vagy a közösségi oldalakon a kommenteket, mert érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. Megpróbálom elviselni és helyén kezelni a pozitív és negatív írásokat egyaránt. 
 
Beszéljünk egy kicsit a karrieredről és a kezdetekről. Említetted, hogy sok sportot kipróbáltál a vívás előtt. Miért döntöttél mégis emellett? Melyik edzők voltak rád nagy hatással?
 
Kilenc éves voltam, amikor édesanyám lekísért a vívóterembe és ezzel a sporttal kezdtem el foglalkozni. Sok sportot kipróbáltam előtte, mint például a karate, torna, tenisz, foci és atlétika. Mindegyiket abbahagytam egy idő után, mert vagy én nem éreztem hozzá tehetségesnek magam, vagy az edzők nem tartottak annak, vagy egyszerűen meguntam. A vívás viszont minden szempontból megtetszett. Az edzőm - akkor Gerevich Gyuri bácsi volt – megfogó személyiségével vonzotta a fiatalokat. Szakmailag száz százalékot nyújtott, ugyanakkor engedékeny és motiváló volt tanítványaival. Úgy éreztem, hogy a vívással tudok igazán kiteljesedni és egy élten át csinálni. Természetesen voltak hullámvölgyek: 12-13 éves koromban kissé kezdett monotonná válni és úgy éreztem, hogy más, hasznosabb dolgokkal kellene eltöltenem az időmet, mint a vívás. De ez csak pár hónapig tartott, mert édesanyám és az edzőm felhívták rá a figyelmemet, hogy ezt most nem szabad abbahagynom. És milyen igazuk lett. 
 
Hogyan érintett Gerevich Gyuri bácsi tragikus halála? Hogyan tudtál új edzőt találni?
 
Nehéz időszak volt, mert tényleg, mint mentor és példakép tekintettem rá illetve édesapjára, Gerevich Aladárra, hétszeres olimpiai aranyérmes és harmincnégyszeres magyar bajnokra. Hiányzik a mai napig, fontos ember volt számomra. Elvesztése után más edzőkkel próbálkoztam, sokáig nem voltam megelégedve és kellett egy idő hogy rájöjjek, nem kereshetem már az új edzőmben Gyuri bácsit. Somlai Béla szinte semmilyen tulajdonságával nem hasonlított Gyuri bácsira, de ő mégis elnyerte a tetszésemet. Keményebb kezű, mondhatni szigorúbb volt és nem erőltette a személyes kapcsolatot, amire nekem akkor szükségem volt. Most már persze megvan az egészséges mentor-tanítvány viszonyunk és rengeteget köszönhetek neki. 
 
 
Általános iskolásként és középiskolában is jó tanuló voltál, szinte minden tantárgyban jeleskedtél, miközben vívóversenyek sokaságát nyerted meg. Azóta is több palettán mozogsz, hiszen elvégezted az ELTE nemzetközi tanulmányok alapképzési szakát, illetve most a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára jársz. Mi a titkod? Ez a sokrétű tehetség áldás vagy átok?
 
Jó tanuló voltam, mert majdnem minden tantárgy érdekelt és nagyon jó tanáraim voltak. Hálás vagyok, hogy a világ megismerésében segítettek és volt lehetőségem magam kipróbálni ebben is, abban is. A gimiben matematika tagozatos osztályba jártam és volt egy pont, amikor döntenem kellett a vívás és a matematika között. Nem volt egyszerű, de mindig is tudtam, hogy az életem középpontjában a sport fog állni. 
 
Mi a legfontosabb üzenet, amit a tehetséges fiatalokkal megosztanál?
 
Kövessétek az álmaitokat és találjátok meg minél előbb a pályátokat. Nem hangzik bonyolultan, pedig sok ember élete végéig unalmasabbnál unalmasabb munkákat végez, amelyekben úgy érzi, hogy fölösleges a világ számára. Ha megvan az álmotok, tegyetek meg érte mindent és adjatok bele száz százalékot! Higgyétek el, hogy ha elég türelmesek és kitartóak vagytok, a munkába, tanulásba, edzésbe fektetett energia megtérül és sikeresek lesztek az életben. 
 
Hujbert Kata 12.G
 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.